„Március 9-én dolgozó népünk — szeretetének és megbecsülésének megnyilatkozásaként — mindennapi élete és munkája legszebb, legsikerültebb eredményeinek, ajándékainak özönét küldte el Rákosi Mátyás elvtársnak: ragyogó gépmodelleket, munkatárgyakat, szerszámokat, üzemek és gyárak kicsinyített mását, új technikánk legújabb alkotásait, dísztárgyakat, választékos emléktárgyakat, s a díszes albumok, gépek, modellek, dísztárgyak, festmények, szobrok tarka sokaságában is kiemelkednek a magyar falu dolgozóinak hatalmas teremsorokat megtöltő ajándékai, a nép művészeti alkotásai, az új népi díszítőművészet pompás eredményei. A sokezer dolgos parasztkéz a fafaragás, a művészi fazekasság, a hímzés, a szőttes, a népviselet díszeinek nyelvén fejezte ki szeretetét hazánk legnagyobb fia iránt.
A hatalmas népművészeti anyag az ajándékok óriási tömegével együtt méltó demonstrációja a falu és város egyre mélyülő barátságának és egyben impozáns megnyilatkozása dolgozó népünk fejlődő kulturális egységének.(…) Majdnem minden falu képviseltette magát valamilyen helyi készítésű ajándéktárggyal.” (Ethnographia, 1952)
Nagyon köszönöm a Wang folyó bejegyzésének (amelynek angol változata is van) említését a recenziós listán, és hogy ezzel felhívták a figyelmemet a blogra: be is kötöttem a posztba a kiállítás említésénél. És nagy köszönet magáért a kiállításért.
VálaszTörlés