„Az ország népművészetének legjava”

„Március 9-én dolgozó népünk — szeretetének és megbecsülésének megnyilatkozásaként — mindennapi élete és munkája legszebb, legsikerültebb eredményeinek, ajándékainak özönét küldte el Rákosi Mátyás elvtársnak: ragyogó gépmodelleket, munkatárgyakat, szerszámokat, üzemek és gyárak kicsinyített mását, új technikánk legújabb alkotásait, dísztárgyakat, választékos emléktárgyakat, s a díszes albumok, gépek, modellek, dísztárgyak, festmények, szobrok tarka sokaságában is kiemelkednek a magyar falu dolgozóinak hatalmas teremsorokat megtöltő ajándékai, a nép művészeti alkotásai, az új népi díszítőművészet pompás eredményei. A sokezer dolgos parasztkéz a fafaragás, a művészi fazekasság, a hímzés, a szőttes, a népviselet díszeinek nyelvén fejezte ki szeretetét hazánk legnagyobb fia iránt.

A hatalmas népművészeti anyag az ajándékok óriási tömegével együtt méltó demonstrációja a falu és város egyre mélyülő barátságának és egyben impozáns megnyilatkozása dolgozó népünk fejlődő kulturális egységének.(…) Majdnem minden falu képviseltette magát valamilyen helyi készítésű ajándéktárggyal.” (Ethnographia, 1952)

Egy kultusz anyagi kultúrája


A születésnapra készített ajándékok jó része a hagyományos formák kiváló példája. A tárgyak között voltak régiek is, melyeket mint értékes ajándékot ajánlott föl az egykori tulajdonos az ünnepeltnek. Általános megoldás volt, hogy már meglévő ruhadarabot, hímzett, szövött kelmét, faragást Rákosi nevével, köszöntő felirattal és évszámmal vagy valamilyen új jelképpel aktualizáltak. A népköztársasági címer, a békegalamb, a pártjelvény, a magyar szovjet barátság jelképe a hagyományos ornamentikába illeszkedik, azt gazdagítja miként a már évtizedek óta hasonló módon alkalmazott korábbi jelképek, jeles évszámok. Olykor Rákosi Mátyás arcképe is feltűnik mint applikáció vagy mint faragott ábrázolás. Az ilyen megoldások alapozták meg a kiállítás azon ideológiai üzenetét, hogy a népművészet fejlődésében a Rákosi nevével fémjelzett új korszak fordulópontot hozott: a hagyományos formák és az új szocialista tartalom szervesen és „magas színvonalon” egybeolvadt.

A Rákosi-kiállítás anyagát részben a Munkásmozgalmi Intézet kapta meg – ahonnét utóbb a Legújabbkori Történeti Múzeumba, majd a Magyar Nemzeti Múzeumba került –, részben a Néprajzi Múzeumnak ajánlották föl. Nem minden került múzeumba, így a korabeli publikációkban szereplő jeles darabok egész sora ma nem lelhető föl. A kor néprajzi felfogása szerint a nem népi használatú tárgyak nem számítottak „igazi” néprajzi tárgynak. Bár a népi díszítőművészet továbbélését a néprajzkutatók maguk is fontosnak tartották, a hagyományos stílust még fenntartó és továbbörökítő alkotók tevékenységét megbecsülték, az új alkotásokat csak nagyon megszűrve vették be a gyűjteményekbe. A Rákosi-kiállítás tárgyainak többségét nem leltározták be, csak kiállítási és csereanyagként kezelték. Idővel ezek össze is keveredtek más „új népművészetinek” nevezett, hasonló stílusú tárgyakkal, így ma a Rákosit köszöntő felirattal nem rendelkező tárgyakról teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy szerepeltek-e a kiállításon. Az évszám, a korabeli címer még nem perdöntő, noha tágabb értelemben jelzik a kor népivé tett eszmevilágát.

Az ajándéktárgyak jegyzéke

A jegyzék első oldala
© Magyar Országos Levéltár

A jegyzék utolsó oldala
© Magyar Országos Levéltár

Budapest, 1951. november 23.
Szabó József utca 25-ből a Munkásmozgalmi Intézet részére átadott különböző ajándéktárgyakról
12 oldal
416 tétel
Magyar Országos Levéltár; M-KS-276. f. 65/79

„Maguk az ajándéktárgyak a Rákosi-titkárságra érkeztek, ahol – legalábbis a hivatalos hírek szerint – Rákosi időről időre maga is megnézte az egyre sokasodó ajándéktárgyakat, és elismeréssel méltatta kiválóságukat. (A propaganda még arra is ügyelt, hogy az ünnepelt »szerényen« sokallja az erre fordított munkát.) Olyan sok tárgyat hoztak, hogy a titkárságon külön beadó ablakot kellett létesíteni a fogadásukra.” (részlet Voigt Vilmos 2012. március 9-én elhangzott megnyitóbeszédéből)

Abrosz

© Néprajzi Múzeum | Fotó: Sarnyai Krisztina

© Néprajzi Múzeum | Fotó: Sarnyai Krisztina

© Néprajzi Múzeum | Fotó: Sarnyai Krisztina

Hugyag, 1952
Emlékül a mi vezérünknek Rákosi Elvtárssunknak a hugyagi MDP szervezete
Készítette Farkas Mihályné

Néprajzi Múzeum; UNT 35

Abrosz

© Néprajzi Múzeum | Fotó: Sarnyai Krisztina

© Néprajzi Múzeum | Fotó: Sarnyai Krisztina

Zalaegerszeg, 1952
Rákosi elvtárs 60. születésnapjára Zalaegerszeg város MNDSZ asszonyai
Néprajzi Múzeum; CsA 320

Kézbevaló kendő

© Néprajzi Múzeum | Fotó: Sarnyai Krisztina

Szentistván, 1952
Szentistváni Diszszervezet Szeretettel RM 60 1952
Néprajzi Múzeum; CsA 321

A tárgy megjelent az 1953-ban kiadott Népünk szeretete című albumban (jobb felső kép):

Dísztörölköző

© Néprajzi Múzeum | Fotó: Sarnyai Krisztina

Tótszerdahely, 1952
A Letenyei járás-Tótszerdahely délszláv községtől Rákosi elvtárs 60-ik születésnapjára
Néprajzi Múzeum; CsA 36

A tárgy megjelent az 1953-ban kiadott Népünk szeretete című albumban (felső kép):